Janukovics ukrán elnök még megtehet pár nehézkes diplomáciai tánclépést. De ezek már az utolsó valcer utolsó fordulói; Ukrajna már nem sokáig maradhat két nagy politikai tömb között a kerítés tetején egyensúlyozva. Megbukott az EU keleti szomszédságpolitikája.
Az elnök most a békéltető szerepében próbálkozik. Tárgyal az ellenzékkel, amnesztiát ígér a letartóztatott tüntetőknek,
Szerhij Arbuzov miniszterelnök-helyettesen keresztül pedig fűt-fát Brüsszelnek. Többek között a Társulási Szerződés aláírását az EU-val egy hónapon belül.
Brüsszel azonban határozatlan időre felfüggesztette a tárgyalásokat Kijevvel. Füle szomszédságpolitikai biztos szerint az ukrán fél hiteltelen magatartása miatt. Az EU külügyminiszterei ma találkoznak Brüsszelben, de aligha jutnak bármire is ebben a kérdésben, már azon kívül, hogy jól megmondják a magukét Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek. Kedden viszont összeül majd az ukrán-orosz kormányközi vegyesbizottság. A terítéken pedig holmi „stratégiai együttműködési megállapodások” lesznek.
Ezzel bukni látszik a keleti szomszédságpolitika EU-vágyálmának egyik legfontosabb pillére. Hogy ezután mennyi remény marad Belarusz befolyásolására és a kaukázusi résztvevők megtartására, azt nem nehéz elképzelni. Szinte semmi. Catherine Ashton örülhet, ha Moldova még mutat némi halvány érdeklődést.
Pedig nem kis pénzekről és nem kis geopolitikai tétről van szó. Miért nem működik tovább az, ami működni látszott az elmúlt tíz évben? A társulási szerződésekben és akciótervekben Európa a saját meggyőződése szerint jól kalibrált mézesmadzagokat és bunkósbotokat pakolt egymás mellé. Ezzel is bizonyítandó, hogy a harsány amerikai nyomásgyakorlásnál mennyivel gyümölcsözőbb a kifinomult, érdekbeszámításra és meggyőzésre alapozó európai „puha hatalom” még az orosz érdekszférában is.
Nyilván lesznek, akik a putyini Oroszország ármányos machinációinak tudják majd be a valószínű vereséget. Holott az orosz diplomáciai lépések még csak nem is különösebben kifinomultak. És ezzel nem is válaszoltuk meg az alapkérdést. A putyini állam egy pillanatig sem titkolta, hogy nem nézi jó szemmel, sőt megakadályozni készül más nagyhatalmak befolyásszerzési kísérleteit a volt Szovjetunió volt politikai határain belül. Mégis, csak az elmúlt másfél évben söpörtek be feltűnő sikereket. (Például Örményország kivonását az EU bűvköréből, de az külön mesét igényel).
Az Európai Unió látványosan rosszul kezelte Amerikából importált pénzügyi válságát. Ez pedig szépen tovább tud gyűrűzni egy szabadkereskedelmi zónában is, hiába a pénzügyi segítség ígérete, vagy az IMF-tárgyalások könnyítésének lehetősége. Oroszország hagyományos nagyhatalom. De egyben jól működő „petroállam” is. Az elmúlt öt évben nyert azon, amin más gazdasági hatalmak vesztettek. Mostantól láthatóan versenyképes ajánlatokat tud tenni a néhai birodalom területén. És ez nagyon nem jó hír. Eggyel több kérdés, amit alaposan újra kell gondolni Brüsszelben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.